A demokráciáról 1.

Ezt az írást a terra fórumról, a demokrácia, és a szólásszabadság legnagyobb dicséretére törölték. Most ide másolom. A témát szándékomban áll folytatni, rövidesen. Jelenleg, még mindig beszűkült mozgásom lassan lehetővé teszi, hogy a restanciáimat felszámoljam. :) Hiába, minden rosszban van valami jó. :) 

Más az irányítás hatékonysága, és sajnos más a helyes irány meghatározása.

Az irányítás akkor hatékony, ha egy valaki adja az utasításokat. Nem véletlen, hogy a nagy vállalatok élén olyan Ikonikus személyek álltak, mint Henry Ford, Spielberg, Bill Gates, Steve Jobs.

Semmiből valamit csinálni, gyors, és persze jó döntések sorozata kell.

Aztán, amikor már van valami, akkor óvatosabban kell lépni. Jön a kollektív bölcsesség, jön az igazgatóság, igazgató tanács, felügyelő bizottság. Ennek az az eredménye, hogy lelassul a döntés hozatal, szerencsés esetben továbbra is jó döntések születnek, de lassan.

A döntéshozatalnak van egy brain storming nevű előkészítő módszere. Szabad fordításban a jelentése agy vihar.

A kiválasztott embereket kényelmes helyre, minden jóval ellátva összeterelik. Megmondják a megoldandó problémát. A résztvevőknek, javaslatokat kell tenni a probléma megoldására, de ki kell kapcsolni a kontrolt. Azaz a végrehajtás buktatóit, nehézségeit nem szabad számba venni. Az elképzelhetetlen megoldást is ki kell mondani.

A második fázisban, nem szükségképen ugyanazok, részletesen megvizsgálják a javaslatok realitását.

Így elég meghökkentő, de használható javaslatok is születnek.

Háborúban nincs idő ötletezni.

Az ókori görög városállamok szinte állandó háborúban álltak. A vezetés valamilyen egyeduralkodó kezében volt.

A legerősebb város Spárta, a katona állam volt. Két királlyal, mindig ugyanabból a két családból, ők feleltek a katonaságért, és irányították a háborúkat. Valójában azonban az 5 ephorosz irányította az államot.

Athén nem katona, hanem kereskedő állam volt. Az időszámítás előtti ötödik század környékére Athén megerősödött. Kleiszthenész, és később Periklész bevonta a határozathozatalba a köznépet. Szükséges volt, hogy a Spárta és szövetségesei elleni küzdelmet magukénak érezzék.

A nép, görögül Démosz. A demokrácia népuralmat jelent. Periklész korában ez csak a férfiakat, és a szabad embereket vonta be a hatalomba.

Ez a politikai rendszer igen sikeresnek bizonyult. Athén ekkor élte fénykorát.

A Wikipedia így határozza meg a demokráciát:

„A demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.”

A demokrácia egyik igen fontos módszere a szavazás.

Manapság, véleményem szerint a demokratikus szavazás szükséges, de nem elégséges feltételeit a következők jelentik:

1.      a szavazások rendje előre, írásban szabályozott.

2.      A szavazást egy testület írja ki.

3.      A szavazás lezárásának előre meghirdetett határideje van.

4.      A szavazások egy státusz, helyzet, megváltoztatását célozzák. Azt, hogy a szavazás eredménye értékelhető, vagy nem, előre meghatározott részvételi arányhoz kötik, ez az érvényességi küszöb. Ez általában a potenciális szavazók 50 százaléka + 1 fő.

Fontos dolgokban ennél nagyobb arányt is megjelölnek, kevésbé fontosaknál alacsonyabbat is meg lehet adni, ELŐRE.

5.      A szavazás tárgyát menet közben nem lehet megváltoztatni.

6.      A változtatás akkor tekinthető megszavazottnak, ha az érvényes szavazatok többsége a változásra szavazott. Ez szerencsés esetben minimum az érvényes szavazatok25 százaléka+1. Ez az eredményességi küszöb.

Nem nehéz ez, és elég logikus is, könnyű megjegyezni.

A Periklészi demokráciában mindenki, aki szavazati joggal rendelkezett, közvetlenül szavazott.

Ez úgy történt, hogy egy színházban, olyan antik szabadtériben, összeültek, a szónokok elmondták beszédeiket, és mindenki egy a bejáratnál kapott cserép darabot bedobott, vagy az igent jelentő, vagy az elutasítást adó edénybe.

Ez volt a közvetlen demokrácia, manapság bázis demokráciának nevezik.  Egyesek aggódtak is, hogy mi lesz, ha a szavazásra jogosultak számára nem lehet elég nagy színházat építeni.

Kicsi elszaladt velem a ló. Hosszú lett ez a HSZ. később folytatom.